Egyetemistaként a buszok lettek a második otthonom, és, hát, könnyű a buszokon, buszmegállókban unatkozni, a mérgelődésről nem is beszélve.
Egy időben könyveket vittem a buszra, kicsi, könnyű könyveket, amik se nem túl komolyak, se nem túl viccesek. Egy darabig működött a dolog, de aztán kifogytam a kicsi könyvekből, meg azt sem tartottam túl egészségesnek, hogy otthon s az egyetemi székekben mindenféle természetellenes pozíciókban gubbasztok, a buszokban meg szintén lefele nézzek - fájt a nyakam, ezért inkább felhagytam ezzel a szokással. Jó a könyv a buszon, de csak mértékkel. Azután inkább azzal kötöttem le magam, hogy minél egyenesebben üljek, és ha lehet, felfele nézzek inkább.
Ha olyan szerencsés vagy, hogy kilátsz az ablakon, az csudajó, mert lehet gyönyörködni a tájban, emberekben, épületekben. Ellenkező esetben lehet azzal szórakozni, hogy illedelmesen a semmibe bámulsz, és csak a lábaddal tartod magad egyensúlyban, a kezed, bár a biztonság kedvéért rajta tartod valamilyen kapaszkodásra alkalmas dolgon, teljesen lazán hagyod.
Ha gyúródás van, gondolhatsz arra, hogy "de jó, úgy ideszorultam az emberek közé, ha fog is egy erős féket a sofőr, esélyem sincs elesni, mert egyszerűen nincs hely hozzá". Ha meg szinte üres a busz, egyértelműen örülhetsz annak, hogy te vagy a kiskirály, nemcsak hogy van üres hely, hanem még azt is kiválaszthatod, hova ülj.
Azzal is le lehet kötni a figyelmet, ha minden megállóban leszállsz, és vissza. Ezt legszívesebben akkor csinálom, ha nagyon meleg, büdös, gyúródás van, vagy ha épp antiszoc a hangulatom. Megkönnyítem a leszállók dolgát azzal, hogy nem állok az útjukban, plusz még friss levegőt is szívhatok.
Klassz dolog egyébként memorizálni az útvonalakat. melyik busz merre megy, nagyjából milyen sorrendben, milyen időközönként, hol állnak meg. Amikor van kedved s időd, mehetsz egy megállóval tovább a kelleténél, hogy a lakhelyed egy új környékét fedezd fel.
Amúgy nem hiszek abban, hogy késnek a buszok. :D Nem késnek, csak nem magánhelikopterek, hanem buszok. Sok embert szállítanak sokfele, s ez csak kompromisszumokkal lehetséges. Pl. csúcsforgalomban nem térhetnek rá a kevésbé forgalmas utakra ahol gyorsabban haladnának, mert minden megállóban emberek várnak s őket is fel kell venni. Maguk a buszok is sokfélék. Van amelyikben sok az ülőhely, de a székek közt olyan szűk a járat, hogy alig lehet közlekedni rajtuk. Ezek többet állnak a megállókban, pláne mikor sok az ember. Ezt tehát be kell számolni, amikor azon gondolkodsz, hogy mikor érhet oda a te megállódhoz.
Mindenképp, bátorítlak arra, hogy amikor legközelebb nem lesz jobb dolgod a buszon vagy a buszmegállóban várva, gondolkozz el azon, hogy TE mit változtatnál a tömegközlekedési rendszeren ahhoz, hogy jobb legyen! Jó móka ezen gondolkozni. S ki tudja, egyszer még kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy tényleg tudnál változtatni rajta. :)
Egy időben könyveket vittem a buszra, kicsi, könnyű könyveket, amik se nem túl komolyak, se nem túl viccesek. Egy darabig működött a dolog, de aztán kifogytam a kicsi könyvekből, meg azt sem tartottam túl egészségesnek, hogy otthon s az egyetemi székekben mindenféle természetellenes pozíciókban gubbasztok, a buszokban meg szintén lefele nézzek - fájt a nyakam, ezért inkább felhagytam ezzel a szokással. Jó a könyv a buszon, de csak mértékkel. Azután inkább azzal kötöttem le magam, hogy minél egyenesebben üljek, és ha lehet, felfele nézzek inkább.
Ha olyan szerencsés vagy, hogy kilátsz az ablakon, az csudajó, mert lehet gyönyörködni a tájban, emberekben, épületekben. Ellenkező esetben lehet azzal szórakozni, hogy illedelmesen a semmibe bámulsz, és csak a lábaddal tartod magad egyensúlyban, a kezed, bár a biztonság kedvéért rajta tartod valamilyen kapaszkodásra alkalmas dolgon, teljesen lazán hagyod.
Ha gyúródás van, gondolhatsz arra, hogy "de jó, úgy ideszorultam az emberek közé, ha fog is egy erős féket a sofőr, esélyem sincs elesni, mert egyszerűen nincs hely hozzá". Ha meg szinte üres a busz, egyértelműen örülhetsz annak, hogy te vagy a kiskirály, nemcsak hogy van üres hely, hanem még azt is kiválaszthatod, hova ülj.
Azzal is le lehet kötni a figyelmet, ha minden megállóban leszállsz, és vissza. Ezt legszívesebben akkor csinálom, ha nagyon meleg, büdös, gyúródás van, vagy ha épp antiszoc a hangulatom. Megkönnyítem a leszállók dolgát azzal, hogy nem állok az útjukban, plusz még friss levegőt is szívhatok.
Klassz dolog egyébként memorizálni az útvonalakat. melyik busz merre megy, nagyjából milyen sorrendben, milyen időközönként, hol állnak meg. Amikor van kedved s időd, mehetsz egy megállóval tovább a kelleténél, hogy a lakhelyed egy új környékét fedezd fel.
Amúgy nem hiszek abban, hogy késnek a buszok. :D Nem késnek, csak nem magánhelikopterek, hanem buszok. Sok embert szállítanak sokfele, s ez csak kompromisszumokkal lehetséges. Pl. csúcsforgalomban nem térhetnek rá a kevésbé forgalmas utakra ahol gyorsabban haladnának, mert minden megállóban emberek várnak s őket is fel kell venni. Maguk a buszok is sokfélék. Van amelyikben sok az ülőhely, de a székek közt olyan szűk a járat, hogy alig lehet közlekedni rajtuk. Ezek többet állnak a megállókban, pláne mikor sok az ember. Ezt tehát be kell számolni, amikor azon gondolkodsz, hogy mikor érhet oda a te megállódhoz.
Mindenképp, bátorítlak arra, hogy amikor legközelebb nem lesz jobb dolgod a buszon vagy a buszmegállóban várva, gondolkozz el azon, hogy TE mit változtatnál a tömegközlekedési rendszeren ahhoz, hogy jobb legyen! Jó móka ezen gondolkozni. S ki tudja, egyszer még kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy tényleg tudnál változtatni rajta. :)