Nem szeretem a pókokat. Nem gondolom, hogy félnék tőlük, mert nem szaladok el sikítva, csak egyszerűen ahogy meglátok egyet, muszáj megölnöm ahhoz, hogy nyugodtan folytassam a napom (egyetlen kivétel volt: egy apró, veszélytelennek tűnő pók amit elneveztem Gézának - két nappal a keresztelése után eltűnt). Magától értetődően a pókhálók eltakarítása sem a kedvenc munkám.
Mindezek ellenére eltökéltem magam, hogy pókhálómentesítek egy adott helyet egy száraz ág segítségével, ami folytán alkalmam volt élőben is látni, hogyan készül az ogre-vattacukor (amilyet Fióna készített Shreknek). A gondolat, hogy vattacukrot pödrök, valamennyire viccessé, elfogadhatóvá tette az amúgy kellemetlen feladatot. (Tényleg össze is gyűlt egy jó vattacukornyi a meglepően sűrű, erős és ragacsos pókhálókból. Talán Shreknek kis adag lett volna, de egy ogrebébi biztos jóllakott volna belőle.)
Te hogy állsz a pókokkal? Hát a pókhálótorléssel? :)
Mindezek ellenére eltökéltem magam, hogy pókhálómentesítek egy adott helyet egy száraz ág segítségével, ami folytán alkalmam volt élőben is látni, hogyan készül az ogre-vattacukor (amilyet Fióna készített Shreknek). A gondolat, hogy vattacukrot pödrök, valamennyire viccessé, elfogadhatóvá tette az amúgy kellemetlen feladatot. (Tényleg össze is gyűlt egy jó vattacukornyi a meglepően sűrű, erős és ragacsos pókhálókból. Talán Shreknek kis adag lett volna, de egy ogrebébi biztos jóllakott volna belőle.)
Te hogy állsz a pókokkal? Hát a pókhálótorléssel? :)