Nem csak a hegyen sétáltam ám, hanem elmentem eddig az épületig is, ami szerintem az egyik legszebb a faluban. A hivatalos neve Kemény udvarház, én személy szerint leginkább könyvtárként szoktam emlegetni, mert leggyakrabban a benne levő könyvtárért látogattam anno. Amúgy kiállítások is szoktak benne lenni, mellette meg koncertek, ha például Sarmasági Napok vannak. Előtte van egy játszótér, tőle jobbra a kultúrház, balra az orvosi és fogorvosi rendelők. Körülötte szép nagy, idős fák.
A könyvtár átlagosan délután 4ig van nyitva, én meg azután értem oda, úgyhogy bemenni már nem tudtam, de azért körbejártam s az is jólesett.
Ami pedig az állatszelídítést illeti: hogy miért lett félsikeres? Mert ezzel a fehér kakassal például egész jól megbarátkoztam.
Ami pedig az állatszelídítést illeti: hogy miért lett félsikeres? Mert ezzel a fehér kakassal például egész jól megbarátkoztam.
A macskák is egyre közelebb engedtek magukhoz. Például ilyen közelről le tudtam őket fényképezni. De hozzájuk érni? Azt csak erőszakkal lehetett volna, az erőszak meg egyértelműen nem vezet szelídséghez. A nyulakról aztán ne is beszéljünk. Bár azokat egész jól tudtam simogatni, ez csak addig tartott, amíg papó el nem kezdte levágni pont azokat, amiket én szelídíteni próbáltam. Úgy három napig teljes létszám volt, aztán a harmadik nap "mintha eggyel több nyúl lett volna tegnap, na mindegy, biztos rosszul számoltam", a negyedik nap pedig "aha, szóval ezért félnek tőlem megint". :))
Bocsánat a késésért amúgy, az este későn értem haza. Sok kalanddal lettem gazdagabb, majd mesélek azokról is, ha rájuk kerül a sor. :D
Bocsánat a késésért amúgy, az este későn értem haza. Sok kalanddal lettem gazdagabb, majd mesélek azokról is, ha rájuk kerül a sor. :D