Megérkeztem. :D Kicsit fura volt ilyen sokáig nem írni a blogra de jólesett a szünet.
Ugye nem én vagyok az egyetlen aki, mikor valamit nem szeret, végig csak azt morgolódja magában, hogy ezért s ezért nem szereti, s hogy milyen rossz, s hogy múlna már el?
De ha egy lépéssel tovább megyek, akkor rájövök, hogy van tovább is, van amit tovább mondani, hogy a morgolódásom lecsitítsam.
Konkrétumra térve, én nem szeretem a telet. Hideg, betegség, kellemetlenség. Szürkeség. A kezdeti ujjongás a hó miatt hamar elpárolog.
Ugye nem én vagyok az egyetlen aki, mikor valamit nem szeret, végig csak azt morgolódja magában, hogy ezért s ezért nem szereti, s hogy milyen rossz, s hogy múlna már el?
De ha egy lépéssel tovább megyek, akkor rájövök, hogy van tovább is, van amit tovább mondani, hogy a morgolódásom lecsitítsam.
Konkrétumra térve, én nem szeretem a telet. Hideg, betegség, kellemetlenség. Szürkeség. A kezdeti ujjongás a hó miatt hamar elpárolog.
Ritka az, hogy örüljek a télnek, az ilyen pillanatok csak másodpercekig tartanak. De valahogy tavaszig ki kell bírjam, úgyhogy nem ülhetek ölbetett kézzel, keresni kell valamit ami szép és meleg.
Így lettek az idei telem elviselhetővé tevői a naplementék. A nap a nyárra jellemző dolog, és az, hogy télen is van belőle, annak lehet örülni. És minden nap más egy kicsit, és különleges színekben jelenik meg.
Úgyhogy figyeltem a naplementét szinte minden nap szorgalmasan. És jó volt.
Egy másik trükk a pozitív életszemléletre az, hogyha járás közben nem közvetlenül a lábad elé nézel, hanem előrébb, messzebb. A legjobb ebben az, hogy nem a mocskos földet nézed egyvégtében, a második legjobb pedig, hogy a testtartásod is egyenesebb így.
Tudom magamról, hogy ha mindig csak a koszt látom a lábam alatt, mindig az jár a fejemben, hogy de koszos ez a város, sőt az egész világ, az egész élet - pedig nem, csak nem a megfelelő irányba nézek. Egyértelmű, hogy attól az eldobott cigarettacsikkek nem tűnnek el, ha nem nézek rájuk, dehát nem is kötelez arra senki, hogy úgy figyeljem a koszt, mintha az lenne a legfontosabb dolgom. :))
Téged mi hangol le a legjobban? Találtál eddig pozitívumot benne, vagy megoldást rá?
Úgyhogy figyeltem a naplementét szinte minden nap szorgalmasan. És jó volt.
Egy másik trükk a pozitív életszemléletre az, hogyha járás közben nem közvetlenül a lábad elé nézel, hanem előrébb, messzebb. A legjobb ebben az, hogy nem a mocskos földet nézed egyvégtében, a második legjobb pedig, hogy a testtartásod is egyenesebb így.
Tudom magamról, hogy ha mindig csak a koszt látom a lábam alatt, mindig az jár a fejemben, hogy de koszos ez a város, sőt az egész világ, az egész élet - pedig nem, csak nem a megfelelő irányba nézek. Egyértelmű, hogy attól az eldobott cigarettacsikkek nem tűnnek el, ha nem nézek rájuk, dehát nem is kötelez arra senki, hogy úgy figyeljem a koszt, mintha az lenne a legfontosabb dolgom. :))
Téged mi hangol le a legjobban? Találtál eddig pozitívumot benne, vagy megoldást rá?