Van az úgy, hogy vígan trappolok hazafele, aztán váratlanul szembenézek egy madárral. Na, ez egy olyan pillanat volt. Mire sikerült lefényképeznem ezt a kis teremtményt, már távolabb röppent, de először alig pár centire volt az arcomtól! Először meglepődtünk mind a ketten, aztán forogtak a fogaskerekek az én agyamban is, az övében is, és leesett, hogy hű de közel vagyunk egymáshoz, én előkaptam a mobilomat a fényképezéshez, ő meg hátrált vagy fél métert. De azért jól sikerült a kép.
Továbbá szemtanúja voltam annak, ahogy két galamb pont az én ablakom előtti fát választotta ki fészekrakáshoz. Nagyon szorgosak voltak, gyönyörűség volt nézni őket. Az egyik mind hordta az ágacskákat, a másik meg a fészek tulajdonképpeni összeállításán dolgozott. Pár óra után tartottak egy kis szünetet, pont mint az emberek házépítés közben. A gond az volt, hogy én annyira örültem nekik, meg a jó időnek, hogy kimentem a balkonra egy kicsit kertészkedni, és ezzel elijesztettem őket. Na de sebaj.
Egy másik örömteli pillanat az volt, amikor egyszerre három feketerigót láttam egy fán, nem tudom, nekem ez ünnepnek számít. :D
És van pár bokor a városban amelyekben összesereglik annyi veréb, hogy azt se tudja az ember melyikre mosolyogjon. :) Őket még nem fényképeztem le, de majd le fogom. Azt élvezem a legjobban, mikor nem csak az ágak közt bújkálnak, hanem a felső ágakra ülnek, s a napsütésben melengetik a kicsi tollas hátukat.
Te ismered jól a madarakat? :)
Továbbá szemtanúja voltam annak, ahogy két galamb pont az én ablakom előtti fát választotta ki fészekrakáshoz. Nagyon szorgosak voltak, gyönyörűség volt nézni őket. Az egyik mind hordta az ágacskákat, a másik meg a fészek tulajdonképpeni összeállításán dolgozott. Pár óra után tartottak egy kis szünetet, pont mint az emberek házépítés közben. A gond az volt, hogy én annyira örültem nekik, meg a jó időnek, hogy kimentem a balkonra egy kicsit kertészkedni, és ezzel elijesztettem őket. Na de sebaj.
Egy másik örömteli pillanat az volt, amikor egyszerre három feketerigót láttam egy fán, nem tudom, nekem ez ünnepnek számít. :D
És van pár bokor a városban amelyekben összesereglik annyi veréb, hogy azt se tudja az ember melyikre mosolyogjon. :) Őket még nem fényképeztem le, de majd le fogom. Azt élvezem a legjobban, mikor nem csak az ágak közt bújkálnak, hanem a felső ágakra ülnek, s a napsütésben melengetik a kicsi tollas hátukat.
Te ismered jól a madarakat? :)