Lépcsők, lépcsők, szögletesek.
Kikészítik a gyereket.
Rajtuk fogok meghalni,
izomlázban elhunyni.
Kikészítik a gyereket.
Rajtuk fogok meghalni,
izomlázban elhunyni.
Brilliáns vers, mi? :)) Hajdan egész büszke voltam rá, mostmár nem annyira, de vicces visszagondolni, hányszor elmondtam ezt iskolából hazafele jövet egy bizonyos lépcsőn felfele vánszorogva. És akkor még nem tudtam, hogy később a kilencemeletes kórházban fogok futkározni fel-le (diákoknak tilos a liftet használni). Na jó, legfeljebb a 8. emeletig kellett felmenni de akkor is. :))
A nagy áttörés az volt, amikor felfedeztem, hogy ha kettesével veszem a lépcsőfokokat, sokkal könnyebben haladok - félannyi erőfeszítéssel teszem meg ugyanazt a távolságot. Keményebb lábizommunka mint egyesével lépni, de én jobban elfáradok, ha szaporán kell aprókat lépnem, mint ha ritkábban nagyokat. Te hogy vagy ezzel?
Akárhogy is, a lépcsők érdekesek. Van amelyik tele van művészkedve, van amit szép növények vesznek körül, van ami nagyon rövid, van ami nagyon hosszú, sőt van amelyik még mozog is. Gyakran kerülnek lépcsők az utadba? Szereted a mozgólépcsőket, vagy közelebb áll hozzád a hagyományos? :)
A nagy áttörés az volt, amikor felfedeztem, hogy ha kettesével veszem a lépcsőfokokat, sokkal könnyebben haladok - félannyi erőfeszítéssel teszem meg ugyanazt a távolságot. Keményebb lábizommunka mint egyesével lépni, de én jobban elfáradok, ha szaporán kell aprókat lépnem, mint ha ritkábban nagyokat. Te hogy vagy ezzel?
Akárhogy is, a lépcsők érdekesek. Van amelyik tele van művészkedve, van amit szép növények vesznek körül, van ami nagyon rövid, van ami nagyon hosszú, sőt van amelyik még mozog is. Gyakran kerülnek lépcsők az utadba? Szereted a mozgólépcsőket, vagy közelebb áll hozzád a hagyományos? :)