Első önálló sétám a boltig vezetett. A második a két utcával távolabbi komlóbokorig. A harmadik a hegyre, ahol találtam egy földcsuszamlást ami tavaly még nem volt ott. Maga a földcsuszamlás nem volt annyira extrém, de az utána következő részen teljesen be volt nőve az út gazzal, és ez lenyűgözött. A legtöbb helyen minimum bokáig, maximum combközépig ért. Egy-két helyen le volt kaszálva a szorgosabb/rendszeretőbb gazdák által de annyi. Látszott, hogy rég nem jártak arra szekerek. Csillogva folytattam az utam a semmi közepe felé. Kevés jobb dolog van, mint nyakig gazban gázolni~
És képzeljétek, találtam ilyen virágot amit már ezer éve nem láttam! Olyan száraz, mint a papír és roppant szórakoztató. Anyám szerint jónáspénznek hívják. Az egyik pince mellett volt. Azon gondolkoztam, vajon hogy néz ki zölden, mert csak ilyen vénen és szárazan emlékszek rá. Pohárba tettem, egy szál kék bogánccsal együtt, amit szintén nagyon szeretek, mert növény létére kék. (Biztos, hogy nem kék bogáncs az igazi neve.)
Egy másik nap meg, kaszálásból hazafele jövet kaptam egy csokor napraforgót, nagyon szépek voltak, csak szegények hamar elfonnyadtak. De amíg éltek, gyönyörködtem bennük.
Különben nagyon nehéz volt elindulni egyedül sétálni. Egyáltalán, kilépni a kapun. Egyszerre vagyok őshonos és idegen a faluban. Szorongok és szégyellem magam, amikor ránézek az emberekre, mert ott a kérdés a fejemben, hogy lehet, hogy ismerjük egymást, de nem biztos, ha viszont igen akkor mennyire.
Neked nehéz kimozdulnod a komfortzónádból?
Különben nagyon nehéz volt elindulni egyedül sétálni. Egyáltalán, kilépni a kapun. Egyszerre vagyok őshonos és idegen a faluban. Szorongok és szégyellem magam, amikor ránézek az emberekre, mert ott a kérdés a fejemben, hogy lehet, hogy ismerjük egymást, de nem biztos, ha viszont igen akkor mennyire.
Neked nehéz kimozdulnod a komfortzónádból?