A minap meginspirálódtam.
Az egész úgy kezdődött, hogy a Texan in Tokyo nevű youtube csatornán nagyon rákaptam azokra a videókra, amikben a fiatal házaspár bemutatja, hogyan telik el egy "szürke" hétköznap Japánban. És arra gondoltam, de klassz lenne ha valaki csinálna ugyanilyen jellegű videókat Erdélyről. Aztán eszembe jutott, hogy ezt én is megtehetem, a képzeletemben! Mégpedig úgy, hogy úgy élek, mintha videóra vennék mindent amit látok és teszek.
Szóval, ha valaha szupersztár akartál lenni, akkor ez az álmod itt és most teljesülhet. :D A szemed a kamera, a gondolataid a szöveg, és képzeletben olyan háttérzenét raksz hozzá a filmhez, amilyet a szíved kíván.
Nekem nagyon megérte, nagyon élveztem a napom. Meglepett, mennyi dologra felfigyeltem, olyanokra, amilyenek mellett eddig éveken keresztül ész nélkül elhaladtam. Komolyan, sokkal jobban átéltem mindent ami körülöttem történt - és mindössze azért, mert úgy néztem a világot, mintha közben egy turistának magyaráznám, hogy ez micsoda, ez miért van itt, stb. Az is érdekes, hogy aktívabb voltam, mint amilyen általában vagyok, többet sétáltam, többet dolgoztam, mert hát a turistának meg kell mutatni, mi a szép a városomban s az életemben!
Szóval neked is ajánlom, hogy "videóra" vedd az életed, készíts filmet egy napodról, és gondolkozz el a végén. :) Érdekelné a közönséget a film? Hogyan mutatnád be a számodra természetes helyi szokásokat, különlegességeket egy idegennek? Mi az amit levideóznál, mi az amit nem? Változtatnál valamit a napi rutinodon, ha tudnád, hogy felvételek készülnek rólad?
Ha nem is akarod az életed megfilmesíteni, mindenképp gondold végig, mi teszi széppé, különlegessé az életed. Találd meg és értékeld az egyediséget a saját mindennapjaidban. :)
Az egész úgy kezdődött, hogy a Texan in Tokyo nevű youtube csatornán nagyon rákaptam azokra a videókra, amikben a fiatal házaspár bemutatja, hogyan telik el egy "szürke" hétköznap Japánban. És arra gondoltam, de klassz lenne ha valaki csinálna ugyanilyen jellegű videókat Erdélyről. Aztán eszembe jutott, hogy ezt én is megtehetem, a képzeletemben! Mégpedig úgy, hogy úgy élek, mintha videóra vennék mindent amit látok és teszek.
Szóval, ha valaha szupersztár akartál lenni, akkor ez az álmod itt és most teljesülhet. :D A szemed a kamera, a gondolataid a szöveg, és képzeletben olyan háttérzenét raksz hozzá a filmhez, amilyet a szíved kíván.
Nekem nagyon megérte, nagyon élveztem a napom. Meglepett, mennyi dologra felfigyeltem, olyanokra, amilyenek mellett eddig éveken keresztül ész nélkül elhaladtam. Komolyan, sokkal jobban átéltem mindent ami körülöttem történt - és mindössze azért, mert úgy néztem a világot, mintha közben egy turistának magyaráznám, hogy ez micsoda, ez miért van itt, stb. Az is érdekes, hogy aktívabb voltam, mint amilyen általában vagyok, többet sétáltam, többet dolgoztam, mert hát a turistának meg kell mutatni, mi a szép a városomban s az életemben!
Szóval neked is ajánlom, hogy "videóra" vedd az életed, készíts filmet egy napodról, és gondolkozz el a végén. :) Érdekelné a közönséget a film? Hogyan mutatnád be a számodra természetes helyi szokásokat, különlegességeket egy idegennek? Mi az amit levideóznál, mi az amit nem? Változtatnál valamit a napi rutinodon, ha tudnád, hogy felvételek készülnek rólad?
Ha nem is akarod az életed megfilmesíteni, mindenképp gondold végig, mi teszi széppé, különlegessé az életed. Találd meg és értékeld az egyediséget a saját mindennapjaidban. :)