Számomra meglepően hamar eljött az első hó, és sokkal tovább tartott mint amire számítottam. Azt hittem, hull az idén is vagy két centinyi és délre már el is olvad, de nem így lett. Masszív hótömegek lepték be a fákat, az utcát.
Az én szememben elképesztően szép, ahogy az élénk színű virágokat belepte a hó.
A legérdekesebb mégis az volt, ahol jégréteg vagy jégcsap képződött a növényeken. Ritkán látok ilyet és különleges. :) Mintha a nyár keveredne a téllel.
Egyébként napokig tartott a hó, aztán szép lassan elolvadt, és fokozatosan tavaszira váltott az idő. Kihasználtam a napsütést pár nagyszerű sétára. Te szeretsz-e télen sétálni?
Amellett nyár közepe óta gyakorlom a koránkelést.
Először is az volt a célom, hogy az őszi vizsgáim idején ne legyen a stressz mellett extra gond még a koránkelés is, hanem addigra már szokjam meg, másodszor saját magamért szeretek korán kelni, hogy minél korábban végezzek minél több teendővel, és este, mikor már fáradtabb vagyok, tudjak ellazulni, nem hogy még akkor fogjak hozzá energiaigényesebb feladatokhoz.
Két fő kapaszkodóm a fokozatosság és a kitartás volt (kitartás alatt azt értem, hogy nem csak hétközben, hanem hétvégén is ugyanabban az időben kelek). A legelején még a 9-10 óra is korán volt, mert az volt az alapom, hogy "vakációban délben kelünk", de ezt szép lassan levittem 8 órára, a "minden héten 15 perccel korábban kelünk" módszerrel, aztán már nem szerveztem meg ennyire, de időnként kicsit korábbra toltam az ébresztőt, és eljutottam lassan a 7 óráig. Ezen a héten pedig elkezdtem 6kor kelni.
A koránkelés velejárója az is, hogy korábban fekszem le. Volt, hogy még 8 előtt lefeküdtem, és aludtam reggelig, annyira fáradt voltam, volt, hogy elég volt 6-7 óra alvás. Amit diktál a testem. Nincs értelme erőltessem magam, ha hullok el, és annak sem, hogy lefeküdjek, ha tele vagyok még energiával. Figyelem, hogy még végkimerülés előtt ágyba kerüljek, de legyek is kellőképpen elfáradva. Átlagosan 8-9 órákat alszok, és úgy tapasztaltam, hogy ez az a mennyiség ami nekem a legmegfelelőbb.
Olyankor nehéz felkelni, amikor nincs amiért felkeljek. Például ha sürgős, fontos dolgom van, akkor ahogy nyekken egyet az ébresztőm, szó szerint kipattanok az ágyból, akarom mondani felpattanok a fölről, de ma is olyan napom volt, hogy nem volt semmi sürgős dolgom reggel, ilyenkor felkelek korán, de visszafekszek, és jobb dolog híján visszaalszok. Na, de, ilyen is kell, az ember nem pöröghet folyton. Általánosan véve sikeresnek érzem a koránkelésem.
Te korán kelsz-e? Kipihened-e magad? Ősszel-télen hajlamosak vagyunk hibernálósak, fáradtak lenni, ha gondolod, kísérletezz te is, hogy neked hány óra alvás szükséges, és próbáld te is lassan, fokozatosan ránevelni magad a koránkelésre, ha fontos neked ez a dolog. Mindenképp pihenj eleget, és próbáld meg nem túlterhelni magad. :) Nem kell mindent bevállalni és mindent megvalósítani. Legyél türelmes magaddal szemben.
Biztatásképp azt mondom: ha most, télen, a legbágyadtabb formádban képes vagy elkezdeni és fenntartani egy szokást, legyen az a koránkelés vagy bármi más: ezentúl már csak könnyebb lesz!
Egyébként napokig tartott a hó, aztán szép lassan elolvadt, és fokozatosan tavaszira váltott az idő. Kihasználtam a napsütést pár nagyszerű sétára. Te szeretsz-e télen sétálni?
Amellett nyár közepe óta gyakorlom a koránkelést.
Először is az volt a célom, hogy az őszi vizsgáim idején ne legyen a stressz mellett extra gond még a koránkelés is, hanem addigra már szokjam meg, másodszor saját magamért szeretek korán kelni, hogy minél korábban végezzek minél több teendővel, és este, mikor már fáradtabb vagyok, tudjak ellazulni, nem hogy még akkor fogjak hozzá energiaigényesebb feladatokhoz.
Két fő kapaszkodóm a fokozatosság és a kitartás volt (kitartás alatt azt értem, hogy nem csak hétközben, hanem hétvégén is ugyanabban az időben kelek). A legelején még a 9-10 óra is korán volt, mert az volt az alapom, hogy "vakációban délben kelünk", de ezt szép lassan levittem 8 órára, a "minden héten 15 perccel korábban kelünk" módszerrel, aztán már nem szerveztem meg ennyire, de időnként kicsit korábbra toltam az ébresztőt, és eljutottam lassan a 7 óráig. Ezen a héten pedig elkezdtem 6kor kelni.
A koránkelés velejárója az is, hogy korábban fekszem le. Volt, hogy még 8 előtt lefeküdtem, és aludtam reggelig, annyira fáradt voltam, volt, hogy elég volt 6-7 óra alvás. Amit diktál a testem. Nincs értelme erőltessem magam, ha hullok el, és annak sem, hogy lefeküdjek, ha tele vagyok még energiával. Figyelem, hogy még végkimerülés előtt ágyba kerüljek, de legyek is kellőképpen elfáradva. Átlagosan 8-9 órákat alszok, és úgy tapasztaltam, hogy ez az a mennyiség ami nekem a legmegfelelőbb.
Olyankor nehéz felkelni, amikor nincs amiért felkeljek. Például ha sürgős, fontos dolgom van, akkor ahogy nyekken egyet az ébresztőm, szó szerint kipattanok az ágyból, akarom mondani felpattanok a fölről, de ma is olyan napom volt, hogy nem volt semmi sürgős dolgom reggel, ilyenkor felkelek korán, de visszafekszek, és jobb dolog híján visszaalszok. Na, de, ilyen is kell, az ember nem pöröghet folyton. Általánosan véve sikeresnek érzem a koránkelésem.
Te korán kelsz-e? Kipihened-e magad? Ősszel-télen hajlamosak vagyunk hibernálósak, fáradtak lenni, ha gondolod, kísérletezz te is, hogy neked hány óra alvás szükséges, és próbáld te is lassan, fokozatosan ránevelni magad a koránkelésre, ha fontos neked ez a dolog. Mindenképp pihenj eleget, és próbáld meg nem túlterhelni magad. :) Nem kell mindent bevállalni és mindent megvalósítani. Legyél türelmes magaddal szemben.
Biztatásképp azt mondom: ha most, télen, a legbágyadtabb formádban képes vagy elkezdeni és fenntartani egy szokást, legyen az a koránkelés vagy bármi más: ezentúl már csak könnyebb lesz!